Angolok, hová mentek?
[GlobPol] [Brexit]
Szerző: Ujvári Márton
« A bejegyzés eredetileg a Világ Aktuál korábbi felületén jelent meg. »
Pontosabban britek… Mai bejegyzésünkben a Brexit jelenleg lehetséges forgatókönyveit járom körül. Az előttünk álló néhány hétben további bejegyzésekben bővebben kifejtve szó lesz a Brexit lehetséges kimeneteleiről, illetve a folyamat politikai-történeti hátteréről is.
További bejegyzéseink a Brexitről:
2015 tavaszán az Egyesült Királyság parlamenti választásokra készült. Az előző öt évben a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták koalíciós kormányzása alaposan megnehezítette David Cameron akkori miniszterelnök dolgát. A lassan kellemetlenné váló koalíciós partner lerázására és az önálló többség megszerzésére a toryk számos kampányfogást bevetettek. Ezek egyike volt, hogy a miniszterelnök 2013-ban bejelentette: egy konzervatív győzelem esetén 2017 előtt népszavazást rendez a brit EU-tagságról. Mivel ez kampánya egyik kulcspontjává vált, kénytelen volt valóra is váltani azt, és a brit választópolgárokra bízni az EU-tagságukról hozott döntés meghozatalát.
A népszavazásig minden közvélemény-kutatás a maradást pártolók kis többségű győzelmét jósolta, 2016. június 23-án éjjel azonban ezrek követték élőben, ahogy Gibraltár 95%-os maradáspártisága után folyamatosan csökken a maradás mellett szavazók aránya, míg reggel 7 magasságában a kilépés mellett voksolók 52%-os győzelme lett az eredmény.
Azóta eltelt több mint 3 év, volt egy előrehozott parlamenti választás, és a napokban választja meg a Konzervatív Párt tagsága a harmadik miniszterelnököt a népszavazás óta. A parlament háromszor szavazta le Theresa May távozó miniszterelnök megegyezését az EU-val. A parlamenti káoszt fokozza, hogy a brit politikai életben a frakciófegyelem egy lényegesen lazábban értelmezett fogalom: a törésvonalak számos esetben nem csak pártok között, hanem pártokon belül is húzódnak.
A következőkben a brit parlament és kormány előtt álló lehetőségeket igyekszem számba venni. Ez a jelenlegi opciókat tükrözi, de várhatóan az október 31-i határidőhöz közeledve újabb ötletek kapnak majd értékelhető támogatást a parlamenten belül és kívül is.
A legrégebb óta napirenden lévő opció az EU és az Egyesült Királyság közti megegyezéssel kilépés. 2018 őszéig ez volt a legszélesebb körben elfogadott forgatókönyv, a Theresa May (ex)kormányfő által tető alá hozott megegyezés azonban minden idők legnagyobb alsóházi vereségéhez vezetett. A közel 600 oldalas tervezet legmegosztóbb pontjának az ír határ kérdése bizonyult: a kilépéssel az Ír-sziget két fele közé vámhatár kerülne, tehát szükségessé válna a határellenőrzés. Ez azonban a “troubles” néven elhíresült, polgárháborús időszak visszatérését jelentené, hiszen a katolikus IRA terrorszervezet csak a határellenőrzés megszűnéséért cserébe volt hajlandó 1992-ben letenni a fegyvert.
Az ír határ ügyében a megegyezés nehézségével a tárgyaló felek is tisztában voltak, ezért került bele a tervezetbe az úgynevezett “backstop”. Ez nem más, mint egy vészforgatókönyv, ami egyéb megegyezés hiányában a vámunióban tartaná Észak-Írországot. Így az ír terroristák visszatérése kizárható, azonban a vámhatár határozatlan ideig az Egyesült Királyságon belül húzódna. Ez természetesen teljesen abszurd elképzelés lenne, így az ír határ kérdése a vámunióban tarthatja az egész Egyesült Királyságot — a döntéshozatalban való részvétel joga nélkül.
Amennyiben a brit parlament valamelyik határidő (legyen az március 29, április 12, vagy október 31) lejártáig nem fogadja el a megegyezést, nem dönt a Brexit visszavonásáról és nem kér/kap hosszabbítást az EU-tól, az Egyesült Királyság megegyezés nélkül lép ki az Unióból. Ez röviden annyit jelent, hogy minden, az EU-tagsággal járó jog és kötelezettség egyik napról a másikra eltűnik: a kereskedelemben újra vámokkal kell szembesülni, az Egyesült Királyságba történő utazásokhoz az EU-állampolgároknak valószínűleg vízumra lenne szüksége és fordítva, a légiközlekedés rendje is megzavarodhat, és még sok más probléma merülhet fel, amelyekről egy későbbi bejegyzésben lesz részletesebben szó.
Ha az éppen aktuális határidő lejártához közelít a folyamat és nem látszik a megegyezés esélye, akkor a parlament és/vagy a brit kormány kérhet haladékot az EU-tól. Mivel ez eddig már kétszer megtörtént, feltehetően harmadik alkalommal nehezebb, ha nem lehetetlen lesz további halogatásra bírni az EU-t, bár Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újdonsült elnöke hajlandó lenne halasztani egy jobb megegyezés érdekében. Kétséges azonban, hogy a további halogatás eredményre vezet-e, hiszen az EU és a brit kormány és/vagy parlament álláspontja alig mozdult 2018 novembere óta.
Boris Johnson miniszterelnök-jelölt számára, aki a minél keményebb szakítást támogatja, a sürgősen távozni kívánó Brexit-párt győzelme az EP-választásokon akár azt is jelezheti, hogy egy keményebb, vagy csak pusztán gyorsabb kilépést ígérő miniszterelnök növelheti a támogatottságát egy előrehozott választás esetén.
További opció egy bizalmatlansági szavazás May utódjával szemben, amennyiben az új miniszterelnök nem felel meg a parlament többségének. Theresa May-nek rövid, de annál eseménydúsabb miniszterelnöksége alatt folyamatosan egy bizalmatlansági indítvány lehetőségével kellett számolnia, ami végül be is következett. A szabályok viszonylag egyszerűek: ha az alsóházi képviselők bizalmat szavaznak a regnáló miniszterelnöknek, akkor kormányon marad, ha nem, akkor a parlament megszavazhat egy új összetételű kormányt, de előrehozott választások mellett is dönthet. A brit törvények szerint bármilyen gyakran be lehet nyújtani bizalmatlansági indítványokat, a Konzervatív Párt szabályzata azonban párton belül egy éves védelmet biztosít egy bizalmatlansági szavazást megnyert kormányfőnek.
Talán a legkevésbé valószínű lehetőség a Brexit visszavonása, bár az utóbbi három év káosza után az elsőre valószínűtlennek tűnő opcióval is mindenképp érdemes foglalkozni. A parlament bármikor dönthet a Brexittől való elállás mellett, ez azonban komoly belpolitikai következményekkel járna: a brit választók jelentős, bár folyamatosan csökkenő része továbbra is egyetért a Brexittel, ezt mutatja a Nigel Farage nevével fémjelezett Brexit Párt győzelme a 2019-es EP-választásokon.
Sor kerülhet egy újabb népszavazásra, vagy akár népszavazásokra is. A különböző népszavazási kérdések/koncepciók közül azonban ember legyen a talpán, aki egyet kiválaszt. A lehető leghamarabb megismételt, az eredeti népszavazási kérdéssel azonos referendumtól a kilépést közvetlenül megelőző, a végleges megegyezés feltételei szerinti kilépés és az EU-ban maradás között döntő népszavazás csak pár példa ezek közül.
Az újabb népszavazással kapcsolatban érdekes fejlemény, hogy a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn nemrégiben bejelentette: pártja támogatna egy újabb népszavazást a kilépés előtt.
Akár megvalósul a Brexit, akár nem, annyi már most látszik, hogy a végeredmény mindkét esetben egy végletekig megosztott Nagy-Britannia lesz, ahol az ország a “menni vagy maradni?” kérdés mentén kettészakad: kompromisszumra egy ennyire fekete-fehér kérdésben kevés lehetőség mutatkozik. Egy-egy közvélemény-kutatást vizsgálva egy biztos: a britek többsége érthető módon minél hamarabb véget vetne a mostani bizonytalan állapotoknak — abban azonban, hogy ezt egy gyors kilépéssel, vagy az egész folyamat leállításával lehet elérni, már láthatóan a parlamenten belül is lényegesen kisebb az egyetértés.