Karanténban Irán
Szerző: Béres Merse
« Ez a bejegyzés eredetileg a Világ Aktuál korábbi felületén jelent meg. »
A nemzetközi szankciók, gazdasági nehézségek, kül- és belpolitikai feszültségek által sújtott perzsa államot az utóbbi időben újabb kihívás elé állította a COVID-19 világjárvány. Az iráni kormányzatnak a koronavírus kezelésére irányuló kezdeti lassú és elégtelennek bizonyuló reakciói nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország február végére a globális gócpontok egyikévé váljon. A jelen cikk néhány rövid bevezető gondolatot követően a koronavírus-járvány iráni megjelenésének és terjedésének főbb mozzanataival, a teheráni kormányzat járványügyi intézkedéseivel, illetve a pandémia iráni gazdaságra, valamint bel- és külpolitikai viszonyaira gyakorolt hatásaival foglalkozik, különös tekintettel az amerikai-iráni viszony alakulására.
[GlobPol]
Miért lehet érdekes Magyarországról nézve az iráni koronavírus-helyzet?
Március 4-én ért utol bennünket idehaza a hivatalos kormánybejelentés, miszerint a koronavírus Magyarországon is megjelent. Az első regisztrált fertőzöttek között két Magyarországon tanuló iráni diák volt, akik február végén tértek vissza hazánkba a járvány által meglehetősen súlyosan érintett perzsa államból. Bár a világjárvány magyarországi megjelenése potenciálisan számos egyéb térség felől következett be, az iráni közvetítés szerepe — legalábbis a kezdeti időszakban — nem tekinthető elhanyagolhatónak. A Magyarországon beazonosított új koronavírus-fertőzöttek között egyébként mindezidáig összesen csak 10 iráni állampolgárt regisztráltak.
Irán egyike volt az első országoknak, amelyekkel szemben a magyar kormány a járványügyi helyzet miatt — a magyar állampolgársággal rendelkezők kivételével — március közepén beutazási tilalmat rendelt el. Ez nem véletlen, hisz a koronavírus-járvány körüli helyzet Iránban március egészében meglehetősen kritikusnak volt mondható. A hivatalos iráni adatok szerint a napi új megbetegedések száma március 30-án érte el tetőpontját, ezen a napon közel 3200 új fertőzöttet regisztráltak. Április legeleje óta az új megbetegedések száma csaknem napról napra csökken, jelenleg mintegy 1000–1100 új fertőzöttet regisztrálnak naponta. A kézirat lezárásáig összesen közel 95.000 eset került regisztrálásra a nyolcvanmilliós Iránban, amelyek túlnyomó többsége (közel 85%-a) immár lezárt esetnek tekinthető. A lezárt esetek 8%-a, az összes regisztrált eset kb. 6,3%-a volt halálos kimenetelű. Irán az összes regisztrált eset számát tekintve a kilencedik, az aktív esetek számát tekintve azonban mára már csak a huszadik helyen áll a világon. A tényleges megbetegedések és az összes jelenleg is aktív esetek száma azonban jócskán felülmúlhatja a hivatalos adatok által tükrözött állapotokat.
Az Iszlám Köztársaság nehéz éve
A modern perzsa naptár szerinti 1398. év — amely március 20-án ért véget — alighanem az elmúlt tíz év egyik leginkább kihívásokkal teli időszaka volt az Iráni Iszlám Köztársaság számára. Nehéz is lenne számba venni az elmúlt egy év folyamán felmerülő vagy súlyosbodó gazdasági, társadalmi, kül- és belpolitikai problémák egész sorát. Elég csak a tavaly tavasz óta rohamosan eszkalálódó amerikai-iráni konfliktus eseménysorozatára gondolni, amely télen többek között Qasem Soleimani, a Forradalmi Gárda különleges műveleti egységének, a Qods Erők parancsnokának likvidálásához is vezetett. A Donald Trump által meghirdetett maximális nyomásgyakorlás politikája nyomán az Iszlám Köztársaság egyébként is krónikus strukturális problémákkal küszködő gazdaságára újabb komoly tehertétel nehezedett, az infláció elszabadult, az állami költségvetési hiány korábbi rekordokat döntött meg. Az állami szubvenciók lazítása miatti üzemanyagár-emelkedések nyomán kirobbanó, hónapokon át tartó tömegtüntetések több mint 1500 halálos áldozatot követeltek, és további 7000 embert tartóztattak le.
A romló gazdasági és külpolitikai helyzet mellett a jelenlegi „mérsékelt reformer” iráni kormány tekintélyét tovább erodálta a január 10-én lelőtt ukrán utasszállító repülőgép esete, amelyet utólag emberi hibára hivatkozva a Forradalmi Gárda vállalt magára. Részben a nagyvonalakban felvázolt tragikus eseménysorozat miatti általános közhangulatnak is volt betudható, hogy a februári parlamenti választások 1979 óta a legalacsonyabb — 42,57%-os — részvételi arány mellett zajlottak le. Különösen a reformer politikai erők hagyományos bázisát jelentő városi lakosság rendkívül alacsony — 25%-os — részvételi aránya mutatta a városi középosztálybeliek kiábrándultságának mértékét, egyúttal elősegítve a keményvonalasok határozott előretörését a választásokon (a keményvonalas politikusok a parlamenti helyek 76%-át szerezték meg).
Némi szarkazmussal azt is mondhatnánk, hogy a világjárvány már csak a koronát tette fel az Iránban sorjázó gazdasági, társadalmi és politikai problémák tetejére. A közel-keleti ország ugyanis február végére a pandémia közel-keleti epicentrumává, világméretekben is az egyik legkomolyabb gócponttá fejlődött.
A járvány iráni megjelenése és terjedése
A járvány első iráni gócpontja a Teherántól mintegy 125 km-re délre fekvő Qom városában alakult ki. Qom Irán hetedik legnagyobb települése (1,2 millió fő), a síita iszlám egyik legszentebb városa, egyúttal a világ legnagyobb síita oktatási centruma, amely az itteni teológiai főiskoláknak köszönhetően egyúttal Irán vallási-politikai elitjének talán legfontosabb képzési központjaként is funkcionál. Itt található az ország egyik leglátogatottabb zarándokhelye, a 8–9. század fordulóján élt Fatima Masumeh, a síita iszlám nyolcadik imámjaként tisztelt Reza imám nővérének sírja, melyet évente mintegy húszmillió síita zarándok keres fel a világ számos pontjáról. A koronavírus iráni megjelenését február 19-én jelentették be hivatalosan, amikor két halálesetről értesítettek a síita szent városból. A két idős iráni egyben hivatalosan a két első közel-keleti, illetve a hetedik és nyolcadik Kínán kívüli áldozatai voltak a járványnak. Ugyanakkor a vírus okozta rendkívül alacsony halálozási rátára hivatkozva az iráni hatóságok egyelőre nem vezettek be komolyabb intézkedéseket a járvány megfékezése érdekében. Az iráni egészségügyi minisztérium úgy tájékoztatott, hogy az alapvető higiénés szabályok betartása mellett a járvány könnyedén megfékezhető.
A vírus egyébként minden valószínűség szerint egyenesen a járvány első epicentrumából, Kínából érkezett az országba. A Kína és Irán közötti szoros gazdasági kapcsolatok részeként országszerte — így Qomban is — számos infrastrukturális beruházást végeznek kínai vállalatok. A koronavírus Iránba valószínűsíthetően az országba rendszeresen érkező kínai üzletemberek, mérnökök vagy munkások révén kerülhetett. Jellemzi azonban a helyzetet, hogy tekintve a Kína és Irán közötti szoros gazdasági és kereskedelmi bilaterális kapcsolatokat, a két ország közötti légi közlekedést a járvány nyilvánvaló terjedése ellenére sem állították le hosszú időn át.
Nagyjából egy héttel az első halálesetek bejelentését megelőzően, február 11-én országszerte számos tömegrendezvényre került sor az iszlám forradalom győzelmének 41. évfordulója alkalmából. A neves évforduló ráadásul különös módon a Qasem Soleimani halálát követő 40. napra esett, amely a muszlim tradíció szerint a gyászidőszak végét jelenti. A feszült külpolitikai helyzetben Irán-szerte százezres tömegek vettek részt az állami rendezvényeken, egyedül Teherán utcáin több százezer ember vonult Khomeini ajatollah 41 évvel ezelőtti hatalomra jutásának, valamint Qasem Soleimani „mártírhalálának” tiszteletére. Mindez úgy zajlott le, hogy hivatalosan ugyan még nem jelentettek be koronavírus-megbetegedést az országban, de a 8 nappal később Qomban elhalálozó két iráni esetéből erősen gyanítható, hogy a fertőzés ekkor már jócskán jelen volt Iránban.
A koronavírus megjelenésének hivatalos bejelentését követő napon, február 20-án újabb három esetet regisztráltak Iránban. Qomban minden iskolát és egyetemet bezártak, az egészségügyi minisztérium a qomi zarándokhelyek látogatásának mellőzésére hívta fel a figyelmet. A járványügyi helyzet ellenére azonban a február 21-i parlamenti választásokat komolyabb óvintézkedések betartatása nélkül, a szokásos rendben megtartották. (Bár azóta Európában is láthattunk példát arra, hogy a súlyosbodó járványügyi helyzet ellenére megtartják az önkormányzati választásokat.) A választások napján további két halálesetről érkezett jelentés. Irán ezek ellenére egyelőre nem kért technikai segítséget a járvány kezelése céljából a nemzetközi szervezetektől. A kormányzat által a fertőzöttek számáról közzétett hivatalos adatok pedig sokakból váltottak ki kétségeket azok hitelességére vonatkozóan. Ezen aggályokat látszottak alátámasztani azok a műholdfelvételek, amelyek tanúsága szerint a hatóságok már február 21-én megkezdték tömegsírok ásását Qom területén.
Két nappal később, a hatodik haláleset bejelentését követően a kormány úgy döntött, 14 tartományban bezárja az iskolákat, az egyetemeket és kulturális intézményeket. További járványügyi intézkedések is bevezetésre kerültek: országszerte bezárták a mozikat, színházakat, a koncerteket elhalasztották, a nagyobb városokban a pénteki imákat is betiltották, az állami televízión pedig a védőmaszk helyes használatát és a hatékony kézmosást bemutató műsorokat kezdtek sugározni.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Irán a járvány közel-keleti epicentruma lett, a régiót a perzsa állam közvetítése révén fenyegeti leginkább a fertőzés. Már február 23-án két iráni fertőzöttet jelentettek az Arab Emírségekből, valamint Libanon is bejelentette első esetét, egy Qomból hazatérő libanoni állampolgár személyében. Az események hatására a környező országok közül többen lezárták határaikat Iránnal, és több állam felfüggesztette a légiközlekedést is az Iszlám Köztársaság városaival.
A koronavírus-járvány a következő hetekben rohamos terjedésnek indult Iránban. A súlyosbodó helyzet kialakulásában minden bizonnyal közrejátszott az iráni vezetés kezdeti könnyelműsége és lassú reakciója a járványkezelés vonatkozásában. Így például Qom szakrális jelentőségére hivatkozva a hatóságok nem helyezték karantén alá a várost, holott jól látható volt, hogy a fertőzés epicentruma ott alakult ki. Ugyanígy hozzájárulhatott a járvány terjedéséhez, hogy hetekig nem korlátozták kellő mértékben az országon belüli, városok közötti közlekedést, az Irán egyik fő kereskedelmi partnerének számító Kínával pedig csak jelentős halogatást követően, meglehetősen későn állították le a légiforgalmat.
Az iráni koronavírus-járvány egyik különlegessége, hogy a fertőzöttek és a halálos áldozatok közt egyaránt számos magas beosztású vallási és politikai vezetőt találunk. Elsők között a járvány megállításáért felelős akciócsoportot vezető egészségügyi miniszterhelyettesről derült ki, hogy elkapta a fertőzést, miután az előző napi sajtótájékoztatón már szemmel láthatóan nem az izgalomtól verejtékezett meglehetős intenzitással. Hamarosan az alelnök, valamint a kulturális és az iparügyi miniszter is elkapta a járványt, erről azonban az állami média csak napokkal később tájékoztatta a lakosságot. A fertőzöttek közé került a Legfelsőbb Vezető, Ali Khamenei egyik legközelebbi embere és külpolitikai tanácsadója, Ali Akbar Velayati is. A halálos áldozatok között az Iszlám Forradalmi Gárda több magas beosztású tisztjét, számos további katonai vezetőt, továbbá tanácsadókat és parlamenti képviselőket is találunk.
Március elején a kormányzat növelte az állami intézkedések volumenét és intenzitását. Az iráni háztartások járványügyi ellenőrzésére mintegy 300.000 csoportot mobilizáltak, az utcák fertőtlenítésére drónokat és speciális vízágyúkat kezdtek el alkalmazni. A városok közötti forgalom korlátozása érdekében pedig ellenőrző pontokat jelöltek ki. A kormány hamarosan bejelentette, hogy a járványügyi helyzet miatt mintegy 85.000 rabot engednek ki átmenetileg a börtönökből. Az ideiglenesen szabad lábra helyezett rabok között főként politikai elítélteket találunk, sokan közülük a 2019 őszén kirobbant zavargások során kerültek fogságba. Március 13-a után Iránban is kvázi kijárási tilalmat vezettek be, a rendkívüli rendszabályok betartatását pedig azóta is az Iszlám Forradalmi Gárda erői végzik.
Az iráni vezetők lassú reagálásának feltételezhető okai közt több tényezőt is említhetünk. Egyfelől az amúgy is meglehetősen feszült belpolitikai helyzetben a rezsim valószínűsíthetően igyekezett elkerülni, hogy még nagyobb belső pánik keletkezzen. Ezzel összefüggésben az iráni vezetés retorikailag próbálta a fertőzésveszély mértékének tudatos eltúlzásával vádolni nyugati ellenfeleit, akik — Teherán szerint — a probléma mértékének felnagyításával igyekeznek még nehezebb helyzetbe sodorni az országot. A lassú reakcióban szerepet játszhatott az is, hogy a komoly nemzetközi szankciók nyomása alatt álló, gazdaságilag meglehetősen elszigetelt Irán csak nehezen tudta rászánni magát meglévő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak korlátozására, valamint gazdasági tevékenységének visszafogására. Ennek lehetett betudható az is, hogy a Kínával való személyforgalmi és kereskedelmi kapcsolatait sem függesztette fel viszonylag hosszú időn át a nyilvánvaló fertőzésveszély ellenére.
Gyógyító hit vagy vallási fanatizmus?
A járvány terjedésének lefékezését nem éppen segítette elő az sem, hogy a rezsimben meghatározó szerepet betöltő vallási vezetők közül többen is arra szólították fel a kormányt, hogy hagyjanak fel a szakrális helyek bezárására irányuló tervekkel. A qomi Fatima Masumeh szentély feje, Mohammad Saeedi nyilatkozatában a „gyógyulás helyeként” hivatkozott a síita zarándokközpontra, valamint egy videón arra buzdított, hogy „az emberek jöjjenek, hogy kigyógyuljanak lelki és testi betegségeikből”. A vallási központokat és zarándokhelyeket a keményvonalas politikai erők nyomása alatt álló hatóságok végül csak március közepén tudták lezárni. A döntés komoly kormányellenes tüntetéseket indukált a keményvonalasok részéről, a főbb vallási elöljárók közül többen mélyen elítélték a kormány döntését. A lezárt síita zarándokhelyeket és szentélyeket több városban is ostrom alá vették a tüntetők, kormányellenes szlogeneket kiabálva.
A vallási vezetőréteg egyes tagjai a szent helyek látogatására való buzdítás mellett a különböző iszlám gyógymódok alkalmazására is felhívták a figyelmet a koronavírus elleni hatékony védekezés vonatkozásában. A hívei által csak az „iráni iszlám gyógyászat atyjaként” aposztrofált Abbas Tabrizian ajatollah meglehetősen sajátos egészségügyi tanácsai bejárták az iráni internetes sajtót, amivel hamar gúny és köznevetség tárgyává vált a közösségi oldalakon.
Az iráni koronavírus-járvány egyik meglehetősen anakronisztikus epizódját jelentette, amikor néhány lelkes iráni férfi puszta „hitbéli felindulásból” a síita szentek nyughelyét övező ráccsal bonyolódtak intenzív nyelvi kontaktusba. A „hitbuzgalom” ezen foka már a hatóságok szemében is több volt a kelleténél, az „elkövetőket” a szentélyek megszentségtelenítésének bűnténye miatt többévi börtönbüntetésre ítélték.
A járvány belpolitikai hatásai
A járvány kezelését illetően felmerülő problémák feltehetően tovább erodálják az iráni társadalom széles rétegeinek kormányzat iránti bizalmát. Ezt tovább súlyosbítják azok a hírek és közzétett információk, amelyek szerint az iráni kormány sokáig átláthatóság helyett a helyzet súlyosságának eltitkolásával próbálkozott kordában tartani az indulatokat. Az ukrán gép lelövésének közeli emlékét hordozva nem meglepő, ha sokakban merülnek fel kételyek a kormányzat által közzétett információk megbízhatósága kapcsán. Ami a belpolitikai erőviszonyokat illeti, egyelőre úgy néz ki, a koronavírus-járvány miatt kialakult vészhelyzetből leginkább az Iszlám Forradalmi Gárda profitálhat, mivel a szigorodó járványügyi intézkedések betartatásáért felelve feltételezhetően tovább fokozódó befolyással és hatalommal bír a az iráni belpolitikai térben.
A Forradalmi Gárda határozott fellépése ellenére a járvány terjedésének megfékezésében gondot jelentett az iráni lakosok viszonylagos fegyelmezetlensége is, amelyet a járványügyi intézkedések betartása vonatkozásában tanúsítottak. Ez a fajta magatartás részben a rezsim iránti széleskörű bizalmatlanságból is fakadt. A legnagyobb iráni ünnep, a tavaszi napéjegyenlőség idejére eső perzsa újév (Nowruz) idén március 20-án volt. Magát az újév napját egy két hetes ünnepi időszak követi, amely idén egészen április 3-ig tartott. Ebben az időszakban az emberek rendszerint végig szabadságon vannak, a rokon- és barátlátogatások végeláthatatlan sorával töltik idejüket, és jellemzően tömegesen utaznak el az ország valamely kedvelt üdülőhelyére. Bár az idei Nowruz kétségtelenül visszafogottabb keretek között került megünneplésre, az irániak mentalitását jellemzi, hogy a Teheránból kivezető autópályán az újév utáni napokban is állt a vidékre tartó kocsisor. Nem véletlen, hogy a fertőzések számának hirtelen felfutása éppen ebben az időszakban következett be.
Az iráni rezsim retorikájában — legalábbis kezdetben — mindent megtett azért, hogy a járvány miatti felelősséget valamiképp nyugati ellenfeleire hárítsa. A Legfelsőbb Vezető, Ali Khamenei ajatollah és Hassan Rohani elnök egyaránt tett olyan nyilatkozatokat a koronavírus iráni megjelenését követően, amelyben a járványt kifejezetten Irán ellen irányuló, célzott amerikai támadásként értelmezték. A Forradalmi Gárda egyik parancsnoka, Hossein Salami tábornok szintén Irán ellen viselt biológiai hadviselésként interpretálta a koronavírust. Meglehetősen sajátosnak mondható az is, ahogyan az iráni vezetés állami propagandájának eszközévé teszi a járvány elleni küzdelmet. Ali Khamenei ajatollah például kijelentette, hogy a járvány ellen küzdve életüket vesztő orvosokat és ápolókat az Iszlám Köztársaság mártírként ismeri el, ezzel párhuzamot vonva a nyolcvanas évek véres iraki-iráni háborújában elhunytak és a vírus áldozatai között.
A járványügyi helyzet gazdasági következményei
Komoly problémát jelent a járvány kezelését illetően, hogy Irán gazdasága az állandósult strukturális problémák, a rendkívül alacsony olajárak és a nemzetközi szankciók miatt amúgy is meglehetősen nehéz helyzetben van. A gazdasági aktivitás járvány miatti számottevő csökkenése az iráni gazdaság további beszűkülését eredményezi, amit jól mutat a GDP közel felét kitevő szolgáltatói ágazatok már most is érzékelhető krízise. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a járványügyi helyzet nyomán foganatosított nemzetközi intézkedések komoly visszaesést okoznak az ország kereskedelmi tevékenységét, exportteljesítményét illetően is, miután szomszédai és főbb kereskedelmi partnerei lezárták határaikat, valamint légi közlekedésüket Iránnal. Irán külkereskedelmének mintegy 25%-át a Kínával való áruforgalom teszi ki, amelynek a járvány miatti visszaesése várhatóan súlyosan fogja érinteni a gazdaságot. A szomszédos országokkal közös határok lezárása a külkereskedelem mellett a külföldi valutákhoz történő hozzáférést is jelentősen megnehezíti. Az IMF becslései szerint Irán GDP-je 2020-ban mintegy 6%-os visszaesést fog mutatni.
Az Iszlám Köztársaságra nehezedő szankciók a járvány elleni küzdelmet is nagyban hátráltatják. Bár a szankciók az egészségügyi szektorra hivatalosan nem vonatkoznak, a bankrendszert egészében érintő szankciók miatt az egészségügyi eszközök és mintavételi berendezések beszerzése kezdetben súlyos problémát jelentett. A helyzet kritikus mivoltát jelzi, hogy Irán március közepén — az 1979-es iszlám forradalom óta első ízben –az IMF-hez fordult egy 5 milliárd dolláros sürgősségi hitelért, miután a Valutaalap ügyvezetője gyors pénzügyi segítségnyújtó csomag tervét jelentette be a vírus által súlyosan értintett országok számára. Az IMF részéről azonban ezidáig nem született döntés a hitel odaítélését illetően, sőt, az Iránnak nyújtandó IMF-segélycsomag komoly politikai vitákat kavart a Valutaalapon belül. A teheráni vezetés a pénzügyi segély diszkriminatív és igazságtalan visszatartásával vádolja Egyesült Államokat. Közben, február végétől kezdve több régióbeli ország, köztük az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Kuvait küldött humanitárius segélyszállítmányokat Iránba, ami egyfajta bizalomépítő lépésként is értelmezhető az Öböl menti arab monarchiái és a perzsa állam között. Az Európai Unió pedig március végén 20 millió eurós humanitárius segélyt ajánlott fel az Iszlám Köztársaság számára.
Az amerikai-iráni konfliktus járványügyi vetületei
Az Egyesült Államok és Irán közötti rendkívül feszült viszony a koronavírus-járvány kihívásai közepette sem látszik oldódni, sőt, az egészségügyi világkrízis az amerikai-iráni szembenállás számára — úgy tűnik — újabb terepet szolgáltat. Az ország Legfelsőbb Vezetője, Ali Khamenei ajatollah március elején a járványt egy Irán elleni amerikai konspiráció részeként említette. A vallási-politikai vezető szerint az amerikaiak kémek útján jutottak hozzá az irániak génállományához, és kifejezetten az irániak szervezetét megtámadó vírust fejlesztettek ki, hogy ezzel is gyengítsék az Iszlám Köztársaságot.
Az iráni vezetés mindenekelőtt az Egyesült Államok szankciós politikáját teszi felelőssé a járvány elleni védekezés nehézségeiért, amely jelentősen beszűkítette az ország lehetőségeit a hatékony válaszadásra. A szankciók életben tartását a járványügyi helyzetben az iráni vezetők súlyos „emberiesség elleni bűntettnek” nevezték. Az Iszlám Köztársaság külügyminisztere, Javad Zarif levélben is kifejezésre juttatta az ENSZ-főtitkár felé azon követelését, miszerint az USA mielőbb oldja fel az Iránt sújtó szankciókat. Washington válaszként kijelentette, hogy a szankciók nem érintik az Iránba szállítandó gyógyszereket és gyógyászati eszközöket. Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo állítása szerint az USA már februárban felajánlotta anyagi segítségét Iránnak a járvány megfékezése céljából, de azt az ország vezetői kategorikusan elutasították. Irán külügyi szóvivője szerint ugyanakkor az Egyesült Államok által felkínált bármilyen segítség a koronavírus legyőzésére „nevetséges” a szigorú szankciós politika éltetése, valamint az Irán által igényelt IMF-hitel visszatartása mellett.
Mint tudjuk, március második felétől kezdődően az Egyesült Államokat is egyre súlyosabb mértékben érinti a világjárvány. Ezzel párhuzamosan a járvány kirobbanásáért az USA-t felelőssé tevő radikális kormányzati hangok ugyan háttérbe szorultak, az Irán által másfél hónappal ezelőtt igényelt 5 milliárd dollár értékű IMF-hitel sorsa kapcsán azonban továbbra is rendkívül feszült viszony áll fenn az Iszlám Köztársaság és az Egyesült Államok között. Az iráni vezetők nyilatkozataikban durva, diszkriminatív és jogsértő magatartásnak aposztrofálják a pénzügyi segítség visszatartását. Egyes hírek szerint ráadásul az USA az igényelt hitelen túlmenően további IMF-forrásokhoz (pl. az ún. Special Drawing Rights keretében lehívható segélyekhez) való hozzáférést is igyekszik blokkolni Irán számára a maximális nyomásgyakorlás stratégiájának keretében.
Az Iránra nehezedő gazdasági-pénzügyi nyomásgyakorlás miatti éles szóváltásokkal párhuzamosan a Perzsa-öböl térségében „hidegháborús” hangulatot keltő jelenetek zajlanak le az Ötödik Flotta és az Iszlám Forradalmi Gárda haditengerészetének (IRGCN) egységei között. Az amerikai-iráni konfliktus az iraki színtéren is újabb fejleményeket hozott. Még március közepén, Qasem Soleimani tábornok születésnapján és az azt követő napokban az Irán által támogatott Kata’ib Hezbollahhoz köthető fegyveres erők hajtottak végre támadást az amerikaiak Camp Taji nevű iraki katonai létesítménye ellen, amely mögött a teheráni vezetés utasítása állhatott. Az akciót ráadásul az amerikai légierő válaszcsapásai követték a fegyveres csoport ellen, így az eseménysor sokak számára a december végi eszkalációs folyamatot idézhette fel. Bár a világjárványnak az amerikai-iráni kapcsolatok alakulására gyakorolt hosszabb távú hatását még korai lenne megítélni, az eddigi fejlemények tükrében elmondható, hogy a két ország viszonya egyelőre koránt sem halad egy békülékenyebb és kompromisszumkészebb állapot felé…